Am | Dm
Am | Am7
Dm | Dm7
Am | Am7
Fmaj | E7
Am | Dm | Am | E7
Egyszer gyerekként maga mellé ültetett,
A Tánti mesélte a történetet
Kék szemét lassan könny futotta be
Mosolyogva kérte: Fiam, ne nézz ide!
Szűkek az utcák, kicsik az ablakok
Egy bányász város, gyerekként éltem ott.
Csillék gurulnak, üzen a tárna,
mindenki jól van, termel a bánya.
Az égből szürke por szállt, talán ez volt az oka
Anyám gyakran mondta: Lányom, ne nézz oda!
Az örök kedvetlennek nem hozza meg a kedvét
ha elhangzik néha egy-egy jó szerencsét.
A szembejövőnek ő is ugyanígy felel
Mellettünk jön, de nem érzem közel
Visszanéztek ránk, vajon szebb-e más asszonya,
de anyám csak ennyit mondott: Lányom, ne nézz oda!
Egyik hajnalon, az ágyból kukucskálva
Apámat láttam a tükörnél állva
A hold fénye csillant a mosdótálba’
Sietve indult, a tárna várta
Olyan idegennek tűnt, akinek távol az otthona
anyám csak ennyit súgott: Lányom, ne nézz oda!
A korai úton nem volt más társa
csak egy régi, kopott, bőr aktatáska
Egyszer belenéztem, titkot keresve,
üres volt az is. Semmit sem találtam benne.
Gyerek voltam még, talán ez volt az oka,
hogy anyám gyakran mondta: Lányom, ne nézz oda!
Kicsi volt a csomag, zsebben is elfért volna
ő mégis mindig a táskába hordta.
Ebédre legyen mit, ha enni kér
újságpapírba csomagolt zsíros kenyér.
Akkor még nem tudtam, hogy ez volt az oka,
anyám gyakran mondta: Lányom, ne nézz oda!
Úgy készülődött, mint akit várnak,
a csillék ekkor már évek óta álltak.
Hajnalban indult, küldte az álma
Láttam egy hosszú sorban munkára várva
Indultam felé, de nem mentem oda.
Anyám szava intett: Lányom, ne nézz oda!
Újra jött egy ősz, vele egy másik délután
a kocsma ajtó résén át láttam meg apám.
Egy asztalnál ült, csavargatta a gombját,
a fájdalmát oltotta, a magányát a szomját
Nem mentem be hozzá, annak nem volt más oka,
anyám tovább húzott: Lányom, ne nézz oda!
Aztán egy nap, kicsit szomorúbb volt talán.
Búcsúzó keze egy pillanatra megpihent anya haján.
Épp azzal a pillanattal aznap, mi is előbb értünk haza,
nyílt a konyhaajtó, mögötte riadtan állt apa,
Szájában víz volt, állánál pisztolya,
Anyám csak ennyit mondott: Lányom, ne nézz oda!